Kisvirág..
Írta: csak-fater Dátum: Szeptember 12 2007 18:46:39
Már szükségünk van egymásra, mint embernek ételre s italra,
Mint súlyos, fájdalomtól gyötört betegnek orvosára.
H
Teljes hír
Hogy botorkál az gondolat nálad, veled, s nélküled,
Fagyos földben kisvirág serken, hajt, az reámered,
Reá, szívem szemére esdekl?n, kér?n, - adj meleget!
Adj magadból oltalmat, simogató lágy szeretetet! -
Édes kisvirág! Szívem belefájdul, könnyem kicsordul,
Ver, eleddig nem ismerten, nagydobbanásokkal vadul.
Tudok én annyit adni, mit?l létezhetsz, felmelegszel,
Mit?l tündökl?en szép s nagy illatos virág leszel?
Ím, fagyos földb?l kiáslak, lelkembe bebugyolállak,
S szívem szeretett?l tápdús talajába beplántállak.
Bennem élsz tovább, s lám, a szélt?l is óvlak,
Csak szívem közepéb?l szívd az életer?t, a jók ott vannak.
Szélére ne tévedj, ott keser? ízek, fájdalmak laknak,
Éget?en fájdalmas sors adta érzések tanyáznak.
Már szükségünk van egymásra, mint embernek ételre s italra,
Mint súlyos, fájdalomtól gyötört betegnek orvosára.