Tűz a túlhevült Nap
kegyetlenül
talán, mert feje fáj,
bőre alatt száguldanak
roppant protuberanciák.
Mindenkinek megvan
a keresztje!
Vigasztalódhatnék
pásztázva a szikkadt,
poros, idegen tájat.
Porba fullad
holnapok reménye
eltörpülnek éltető célok,
kővé merednek a nyüzsgések,
idegen erintések.
Átjár az ősi nyugalom.
Kopp-kopp
csöpög a magány
a megroggyant égbolt
ózon-lyukán.