Te a vörös pusztán nyújtózva feküdtél,
S szemeiddel figyelted az eget,
Mint fekete Nap...
Melleid közzül figyeltem őket
Mintha egy völgyből ragyogtak,emelkedtek.
Este a tűz már lankadt, a puliszka kész lett.
Szívedet a csillagok jobban dobogtatták,
Feletted voltam, mélyen néztem kebled ...
Mint kútban csillagoknak tűzkoszoruja lelkedet tartották.
Egy furulyás halk zenéje hallatszott,
Ajkáról a gyönyör,
Reszkettünk nyárfa levélként,
Óhajtottuk egymást, szélben voltunk...
Vesztesekként.
Forró ajkad vizet kért,
Oly gyorsan vert, zilált a kebled,
S a munkánk utolsó szakaszán,
Kutyák csaholása megijesztett.
Kapzsiságod, falánkságod
Egy harcot rejtett.
Talán csak a szél volt,
Ijedten a kéményekben süvített
Összehúzodott a kedves,
Mellén kezem ... hagyott,
S elaludt fáradtan, de felrezzent:
Menj mellőlem, menj ...
Kezem kinyílott, termést az éjjel nem hozott,
Baktattam a helyemre csendben.