Már megint nem találtam rád, ismételten nyomod veszett.
Nem értem hol találhatnálak meg téged…
Elbújsz, kámforrá válsz, s mikor azt hiszem,hogy tényleg előttem állsz,
kiderül rólad, hogy csak egy álom voltál.
Nem akarok többé álmokat, csak kézzel tapintható dolgokat.
Én próbállak mindig is utolérni, de valahogy nem engeded,
mintha tiltott gyümölcs lennél minek megszerzése külön célt jelent.
Úgy érzem magam, mint az aki sohasem érinthet,
s nem tapasztal mert gátolják az érzések.
Óh, te jó ég!
Ne fuss el előlem, egyszerűen nézz szembe velem!
De te oly gyáva vagy, nem viseled el a megérdemelt pofonokat!
Miért van ez így?
Jól van, legyen hát, nem kereslek tovább,
majd jössz ha úgy támad kedved,
s elhozod a titkon áhított szerelmet.