IMPRESSZIONISTÁK
mint átlátszó hálóing lebben
felfújja-e vagy rád simul
a fény elalszik és lehull
bolond árva szelekben
huzatot nyit a barna ablak
sárga lámpák lompos füzére
akad a fátlan foltos térre
hol fűre dőre ágra csapnak
mint merev csemeték állnak
sorukra várnak előtted nőve
árnyéktalanul szürke kőre
csonka karjukat kortalan vállra
még ki sem hajtott lombtalan
ültetve az ősz kopár ölébe
kerek holdat akasztott fölébe
és mélyen lent a meztelen
felsejlő tompa női árnyat
képet a falon sötét keretben
mely lehull s a kereveten
a vágynak vet meg pőre ágyat
ziháló botor csorba lehellet
fulladt csók duzzadó bimbó
felmered míg öle ringó
izzadt hajnalon a nyitott ajtó mellett