Kandalló mélyén
parázs ha volnék
hideg szobákba
nyarat varázsolnék.
Ha tűz melege lennék
gyerekek arcáról
könnyeket száritnék
emberek szivébe
szeretetet lopnék.
Ha fáklya lehetnék
mindig világolnék,
eltévedt vándornak
új utat mutatnék.
Ha máglyaként lángolnék
világ összes rosszát
magam elégetném,
minden bánatot
hamuval temetnék.
Az emberek lelkét
fényem beragyogná,
nem győzhetne többé
sehol a gonoszság.
Ha tűzzé válhatnék
minden árva lélek
lelkében ott égnék,
sziveknek mélyén
örökké izzanék,
a krisztusi hitet
fénybe öltöztetném.