Bérház padlásán
Írta: szhemi Dátum: December 09 2009 17:16:01
Cs
Kormos kémények a háztetőn,
repedt cserepek, hol a szél ki-be jár,
padlás sötétjében megbújó magány,
galambok fészkén pihen az éjszaka.
Teljes hír
Kormos kémények a háztetőn,
repedt cserepek, hol a szél ki-be jár,
padlás sötétjében megbújó magány,
galambok fészkén pihen az éjszaka.
Itt tanyázik a félelem,
kötelekre aggatott ruhák mögött,
tiszta illat vegyül a penész szagával,
mindenhol por, takarja a múló időt.
Felette a csillagos ég,
ragyog milliónyi szentjánosbogár
ezüst Hold karéján imbolyog
a fénytől ittas részeg este.
Százéves árnyak suhannak,
nyikorgó gerendákba kapaszkodó
antennák nyújtóznak
és a drótokon bekúszik a nagyvilág.
Gyermekként még azt hittem,
egy elvarázsolt világ lakozik ott fenn,
szellemek országa a vasajtó mögött,
és óriás árnyak kószálnak a tetőn.
Féltem akkor, mégis, vágytam oda,
a sötét lépcsőház reszketett lábam alatt,
minden apró nesz a szívembe dobbant,
s az ajtón túl rám szakadt a csend.
Éreztem, már bátor vagyok,
kis lámpám fénye, mint kard
vágta a dohos levegőt,
vártam a csodát, de nem jött.
A mese akkor véget ért,
nehéz vasajtó mögött porlad a múlt,
de álmaimba az a maszatos kisgyerek,
a padlás lakóit kutatja újra.