FÁRADT ALKONYOK REMÉNYE
fázós ablakok izzadt csepjeit törölve
mint szemüvegről a kinti párát
felfogom a nappal gyenge fényeit
és eltévedt egek téli sugárát
örömre nyílik rüggyel kifakad
ijedt rigóként riasztva kacag
és felrebben az égre itt
ahol ádáz ebek ugatnak pörölve
a lopakodó estét észre sem veszik
de miért riad a rigó fémes hangja
szél sem rezdül s nem jár arra hangya
ha húny az égi vándor szürke
felhőbe csorbul kerek tükre
kérges tócsákon fázva megtörik