Téli haiku zúzmara-csokor
Érett naspolya
zúzmarából kukucskál –
tél köszönt be.
Havas tájakon
halk suttogás hallatszik –
mesélnek a fák.
Cseppbe kristállyá
fagyott világ lélegzik –
jégkorszak tombol.
Fenyőágak közt
madárszem leselkedik –
rejtőzködő félsz.
Szíved már nem sír
jéggé fagyott harmatja –
ágon zúzmara.
Tűkristály virág
jeges nyugalma fenség –
bűvös pálcarajz.
Magasban jeges
szél tekereg, tél sziszeg –
föld reszket belé.
Zord jégcsap szakáll
ereszen kapaszkodik –
meddig bírja még?
Fagyott vízcseppben
szendergő csipkebogyó.
Téli álom hullt.
Piszkos aszfalton
jégvirág rajzolata –
múlandóságunk.
Télnek virága
az ablakomon nyílik –
tiszavirág élt.
Rózsaszirmokon
égből hulló csillagok
– nézd! hó-mandala.