KÖSZÖNÖM NAPKORONG
E korong volt a támasz,
olykor-olykor mankó,
társak biztatása, folyton bátorító.
Baráti tanácsok,
építő kritikák…,
több, jó szándéktól vezérelt helyreigazítás.
Na de nem mindig „papsajt”,
szócsata is akadt,
tudós kioktatás, mely büszkeségből fakadt.
Ez már mind a múlté
fátyollepel fedi…,
rövidtávú memóriám a rosszat feledi.
Rímekben köszönöm
mind, mit kaptam tőletek,
kezemben tarthatom csodálatos könyvemet.
Igen, néktek köszönöm,
velem volt az erő,
mi a Napkorong sugarainak köszönhető.
Ti vagytok a sugarak,
meghajlok előttetek,
mint vak embert a botja, továbbra is vezessetek!
Budapest, 2009. december 09. Albert Ferenc