Az ing!
Magamra gomboltam boldogan a mosolyt
melyet ajándékba tőled kaptam egyszer,
puhán cirógattál gyertyaláng szemeddel,
fahéjfüst illatod véremen kóborolt.
Csak arra gondoltam, - arra az estére
amikor először égetett a varázs
és a sejtekbe folyó perzselő parázs
hosszú lázat hozott a merengő éjbe.
Rólad képzelődöm, emléked rám nevet,
tűzforró testemen jéghideg a bánat.
Bámulom a vállfán száradó ingemet...
Belelátom melled, szép egyenes hátad,
már nem fázom... Felöltöm ahogy kívántad...
Pamut rostjain át ölelkezem veled.