Amíg olvasgattam verseidet, úgy éreztem,
Gyógyszerként hatott az igazság énemben,
Infúzióként, gyógyítva áradt szét véremben!
Kedves Sziszifusz, magyar vértestvérem,
Így élek, érzek, írok én is, ezért megértem,
Lánglelkű intő szavad, enyhíti szenvedésem!
Legyünk lámpás, a magyar éj sötétjében!
Legyünk csillag, amely átsugárzik az éjen!
S legyünk intő jel, a jövőnek egy síremléken!
Égő, izzó üstökösként gazdag-szegényen!
Vertaranyként csillogva e-rozsdatemetőben!
Megváltószavunkat hírdetni, feketén-fehéren!
Ezt a verset NAPKORONG Irodalmi Klub "Kűldetésem van!" témájú pályázatára trilógia verscsokor II sz műveként kűldtem be!