Tűzvészt vészelt át a család,
Egy tragikus éjszakát,
Mitől gyulladt ki a lakás,
Nem tudták meg az okát.
A feleség jól megégett,
Alig maradt ép bőre,
Be is került a kórházba,
Nagyon hosszú időre.
Égett arca oly csúnya lett,
Meg kellett plasztikázni,
Ám nem volt alkalmas bőre,
Nem tudták megcsinálni.
A férj feláldozta magát,
Gondoskodott mindenről,
Adott bőrt a műtétekhez,
A saját fenekéről.
Szép is lett az asszony arca,
Nem győzött örömködni,
Mondta is a kedves férjnek,
Nem tudom meghálálni.
Erre a férj annyit mondott,
Nem várom a háládat,
Nekem öröm, ha az anyád,
Csókolja az arcodat.