Fordulj vissza!
Számodra máshol készítettek helyet
Ahol talán jobb, talán rosszabb
De nem akarsz itt maradni, ezt érzed
Nem akarsz itt lenni, hol annyit bántottak.
Nem látod az alagút végét
És talán nem is akarod látni azt
Számodra a boldogság sok ezer fényév
Az apró örömök nem adnak vigaszt.
Nem nézel az emberek szemébe
A tiédből kiolvasnák a boldogtalanságot
Az övékben viszont boldogságot vennél észre
És még igazságtalanabbnak látnád a világot.
Jelentéktelen figura, senki vagy
Kinek számít egyáltalán a léted?
Úgy érzed nagyon magad vagy, egymagad
És nincsen, amiért érdemes élned.
Mit tehetsz hát, itt vagy a tizediken
Egy lépés a párkányról, és vége
Tedd meg, nem kellesz senkinek
Egy lépés csupán, és nincs tovább élet!
És mégis bizonytalan vagy
Alattad a mélység hívogat
Ha ez mind nem igaz, akkor mi van?
Ne készítsék még el a sírodat.
Az előbb még álltál, most leülsz a párkányra
Fejedben gondolatok egész sora cikázik
Miért jutottál erre a vak vágányra
Az életedből olyan sok dolog hiányzik?
Egyetlen lépéssel mindent eldobtál volna
Nem erről szól, hogy ember vagy
Az egész élet hát arról szólna
Ha valami nem megy, a mélybe ugrassz?
Nem, fedezd fel, szép az élet
Hiába sok a gond és bánat
Nem hozhatod helyre a tévedésed
Ha mégis ugranál, és útközben megbántad.
Onnan már visszaút nincsen
A levegőbe már hiába kapsz
Ott már nincsen, aki segítsen
Gondold meg jól, és inkább maradj!
2000-01-11