Sokan dobtak rám a homokot,
Eddig lerúgtam magamról,
Megmutattam, hogy érek valamit,
Nélküled senki vagyok.
Néha egyedül érzem magam,
Hiába hívlak, itt hagytál,
Nincs senki, ki mellett lehetnék,
Miért érzem, hogy nem hallgatsz meg.
Elfordulva mindentől és mindenkitől,
A semmiben létezve,
Soha nem lesz vége,
Talán a kötél enyhíthet.