Tiszta szemek
Tiszta szemek, homályos kép,
Látom, ahogy a kezemen csurog a vér,
Nem emlékszem semmire, feledésbe merül a múlt,
Talán így volt a legjobb, hogy elhalványult.
Nem tudom ki vagyok, és mire lettem teremtve,
Csak egyszerűen hitet öntök az emberekbe,
Nem értem, miért fáj, mikor hozzám sem ér,
A szó tudatosul és a húsomba tép.
Van még remény, de nem szabadulhatok,
A múltammal egyenlő vagyok,
Nem tudom mi hiányzik, hogy tovább lépjek,
És utam végre révbe érjen.