FELFORDÍTVA
megunt szerelmek gyémántos árka
amit már karcos kövének éle árnyal
bukott madár vergődő csapzott szárnnyal
befedi hóként a vasalatlan takaró
gyűrött párna izzadó álmaid alatt
kilincstelen ajtó cipőtlen árva
kocog az ablakod alatt törött sarokkal
minden múltra bánatra visszalapozva
ázott gyönyört könnyekkel kalapozva
marva harapva mindenik soroddal
mintha csak húsba csontba tépni volna jó
mikor érintő kezedben minden levél felszakad
s a gyűrt papír teli kosárral itt marad
épülésére jövendő víg koroknak