Édesapám emlékére
Írta: margo Dátum: December 14 2009 09:23:10
H
Dalolta hogy: "Fecskemadár",
és szíve egyre zokogott.
Hallgattam akkor csendesen,
csüngtem ajkán én kisgyerek.
Teljes hír
2009.12.13.
Nótázott az én apám...
ha néhány pohár bort ivott.
Dalolta hogy: "Fecskemadár",
és szíve egyre zokogott.
Hallgattam akkor csendesen,
csüngtem ajkán én kisgyerek.
Ma is őrzöm, jól ismerem,
mit szavalgatott verseket.
Nótázott az én apám...
szíve mint falat kenyér.
Hitte igaz a világ,
őszintén élt és remélt.
Megélt száz meg száz csodát,
S ha összedőlt a világ,
elvonult, ne lássa más,
hogy sírja tele a szobát.
Csak álltam, néztem, szótalan.
Megszűnt a lét, idő megállt.
Az orvos harcolt oly soká,
csepp gyöngyözött a homlokán.
-A szive, gyenge, ennyi volt...
csak álltam ott, csak néztem őt.
Pirítós illat, gyerekzsivaj,
halott lepel, esőfelhő....
...ennyi, néhány kép csupán,
kisért sokszor éjjelen,
s a kérdés, hogy HA, talán,
...időben észreveszem.
S mit ő dalolt régen,
hogy aludjon gyermeke,
én küldöm fel az égbe,
ha sirjához megyek.
Zokogva túrom egyre
sirhantja föld-porát,
könny szökik szemembe,
ha elkezdem nótáját.
Leszállt a csendes éj, alszik a város,
aludj hát te is apám.....
tedd most a két kezed, lányod kezébe,
álmodj, szép jó éjszakát.
Aludjál, álmodjál, tündér meséket.
Hallgasd a szívem dalát.
Amíg a tündérek országát járod,
lányod vigyáz majd terád.