Fizetjük ma is a múlt hibáját...
Könnyű életmódunkat.
Ha többet akarunk,
Világos, az mi szent... "Jó".
Csak vigyázzunk, félelmes a szó.
S ha magadnak tudsz valamit,
Mindent vegyél el, légy uralkodó,
Talán birtoklóként akarod a világot megmenteni...
Mégis, mint alattvaló.
Elmélyedek e gondolatban,
Magamtól kérdezem: Ha adok hibázok ?
Válaszom egy égető parázs:
Emberek, ez csak egy alma !
Éva ezt nem tudta,
S mi fizetünk ma ... a tegnapra.
Ruhátlanok lettünk. Lát minket valaki?
Mezítelenül a Paradicsomból kiűztek,
Nem hiszem, hogy a Jó Isten a ruhára gondolt volna,
De hiszem, hogy ma is ők vagyunk,
Belsőnk üres a valódi szóban.
Hiszem, hogy az ürességet a mennyországból örököltük,
Ádámtól és Évától.
A Jó Isten akarataként, hogy hárman találkozzunk...
Rég volt, rég volt barátom.
Sóhajtok, mert túl nagy a fizetség,
Éjjeleket, éveket, perceket felvágok.
Feleletek, titeket felszólítalak!
Gondolkozzatok, megoldást, véleményt akarok ... várok.
Első vétek bocsánatát találjuk,
A világ bocsánatát, mely hozzá kötött,
Mi is megbocsátsunk,
Mert nekünk Isten is megbocsátott.
Oly egyszerűnek tűnik: megbocsátasz, megszabadulsz,
De igazából még senki sem tudott !
Mert ha ez megtörtént volna,
Az Égbe kiáltanánk...
Talán ez a megoldás kulcsa?
De valamit nem vettünk észre,
Egy kérdés, ami lelkembe rág,
Ő meg tud nekünk bocsátani,
Üres maradok s nem értem ...
Annyira szerette az embert,
De, neki nem bocsát.
Hagyom, hogy agyam ugrándozzék, megbotlok:
Inkább hívő ember maradok !
Gyorsan megnyugszom,
Most már minden tiszta...
Mégis különös a helyzet,
Szégyenkezem, hogy megengedtem eszemnek...
Keserű tévedéseket keressek.
Földet adott, hogy szeressük,
Fákat, virágokat, harmatot, milliónyi színt,
Az univerzumot, s csillagait,
A királyságát lelkedben vidd.
Akkor erőt adott, hogy legyünk Ő,
Szaporodjunk, a fiát is adta...
Mily nagy vétek!
Mégis elégedetlenek vagyunk, a bőségtől vakok...népek.
Most értem fel ésszel,
Téged szeretve, körülöttem mindenkit szeretek,
Az Úrat szeretem és mindent, amit szeretni lehet...
Félek felrezzenek!
Látom a mennyországot, ahol ma élünk,
Melyben vakok vagyunk ... olvadunk,
Figyeld csak, valaki közelít !
Idegen, érzek valamit,
Ismerem ? Nem hiszem,
Vigyorog, félénken közelít,
Sunyi szemével figyel,
Megszólal nyájasan :
Ha nem zavarnám, kérdeznék valamit!
Sétálva, s mint a gondolatolvasó nyitott szemmel
Kérdéseit hallgatom.
Nem akarok kötekedni, de megkérdezném:
Az Úr hol volt, mikor Éva áruba bocsátotta?
Csak könnyezek s a kiáltásom néma...
Megint túl olcsón lett eladott, s az Édenkert is veszteség ma.