Holle anyó
Milyen szomorú, kopár a tél,
mikor a fákon sehol egy levél
és a hótakaró jótékony leple,
nem borul a tájra borút lefedve.
Ébredj, Holle anyó,
találd meg jó szolgád,
ki majd ablakodból
jól kirázza dunyhád.
S a lehulló tollak,
a vidám kristályok
csillogó pihékkel
lepik a világot.
Örömet szerezve itt
sok-sok embernek,
derűt hoz majd minden
ifjú, s vén gyereknek.