Szabadon száll a madár, nem mozdul a lég.
Alig -alig járnak felhők, tiszta az ég.
A nap ránk, boldogokra buzgón mosolyog.
De, nicsak! Nézd! Erdő mögül szelek jönnek,
A hegyek mögül sötétes felhők nőnek,
Az égből ébredezve vihar sompolyog.
A Napot eltüntetné a vihar szele,
Ha a hős asszony meg nem küzdene vele,
A pásztor kiabál, a gulya kolompol.
Elkezdődik a csata, s majd mindenki veszt,
Végül minden visszavonul, visszaevez…
Újra csendesen kolompolgat a gulya,
Kedves madárkák vidáman kergetőznek,
Barmok az ólakban békésen kérődznek,
És megszáradhat végre a vizes ruha.
Megtámadtuk az égieket és hosszú
A kiengesztelés, hosszú az égi bosszú:
Nyomja bőrünket égető fénye súlya.