Egyedül vagyok. Vele.
A fekete undorral tele.
Zúg még a gép, amíg
A néma csend fülembe sikít,
Tüdőmet a bánat szúrja át
Meg át, megzengeti húrját
A mocskos, részeg kívánlak,
Nem hívnál, én hívnálak.
Zöld ág nekem nincsen már,
A szégyen pírja éget, fáj,
Testem közhely, lelkem
A vádakra többé nem felel:
,,Jégkirálynő, arcod maszk,
Akarlak, te elrohansz,
Szalmalángból nincsen parázs..."
Bőrömön seb, csókért kiált!
De hiába minden, hiába,
Nem esem abba a hibába,
Nem könyörgök, nem félek,
Menekülök, elégek...
Ördögnek születtem, angyalok,
Vessetek meg, vad vagyok!