Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.
Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.
Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekintle
az álmodó világra.
Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.
Látom, hogy ma éjjel,
hó hull szerte széjjel,
betakarva mindent,
hűvös hófehérrel.
Sok kis gyermek várja,
- télapó szakálla,
hó-porcukrot szórjon
a szunnyadó világra.
Ha majd jön a reggel,
s minden gyermek felkel,
épüljön a hóból,
háromgömb hóember.
Legyen vaskalapja,
répaorra, szája.
seprű a kezében,
széngombos kabátja.
Szánkó is repüljön,
sok gyerek rajta üljön,
kemény hócsatában,
víg álom teljesüljön.
S jöjjön a karácsony,
én már nagyon várom.
Öröm és békesség
legyen a világon.