Lélek-óceán vagy
Kard-szemed szúrod szemembe
Tekinteted mélyében elveszve
Elbújok simuló karodban.
Örvénylő fátyol-habodban
Forró ajkad pecsétként zárul
A pillanat ívén kagylóként kitárul
A meztelen gondolat.
Hömpölygő szikrákat lobbantasz
Könnyeiddel porig égetsz
Háborgó örök léted
Bennem újra foganhat.
Hullám bölcsődbe temetve
Ritmusod játékát fülembe csitítva
Morajlásod érverését belém zúdítva
Sodrón elveszek végtelen tenyeredben.