Kihunynak a fények,a színpad sötétbe borul.
Egyedül marad, a játék most csak neki szól.
El játsza mit gondol, érez.
Hisz a színház az élete.
Üres a nézőtér, már véget ért az előadás.
Mégis úgy érzi, a lelke szárnyal,
s benne ezernyi érzés ünnepel.
Egy csacska bohóc, ki magának játszik,
az üres színfalak között.
Minden este egy ajándék szívének,
s a taps, a fülében még ott dübörög.
Aztán lassan, lassan indul.
Fejét lehajtva, mint egy hűséges szolga.
Ki ma is elvégezte feladatát.
Egy könnycsepp gördül le arcán.
E csacska bohóc, sírva nevet.
A szeretet játékán.
2009.12.07. Korin