Néha röpülni volna jó,
suhogva, mint a hintaló,
mikor a sárga hold kerek,
és örül, mint egy kisgyerek.
Néha álmodni volna jó,
kilesni, honnan jön a szó,
cirógatni a sós a szelet,
dúdolni, mint a tengerek.
S csak vergődök a semmiben,
a tejút hossza-széliben,
ahol sohase látható,
hogyan is leng a végtelen
az Isten útvesztőiben,
suhogva, mint a hintaló.
(Pályázati vers volt)