Kezdetekben egykor, vegyültek az elemek,
Hogy e világra majd, Magyarnak szülessek.
Jöttem bástyák közé a Kárpát medencébe,
- eleim arcával s, vérük jussával, -
Éppen ide, a Világok Világának közepébe.
Küldetésem csak annyi E földön,
Hogy létem, igaz szívvel tündököljön,
S, ne legyen cseppnyi gyűlöletem,
- se szavam, se kezem, -
Mi kárhozott lelkeket öldököljön.
Ma, öreg örökséget ojtok belétek,
A néptánc hagyományát küldöm felétek,
Mit oly céllal kell egyszer eltanulni,
- egész valónkon átszűrve, világra hozni, -
Hogy mindig készen állj tovább adni.
Amikor, csizmám a lábamra veszem,
Székely kalapom fejemre felteszem,
S, mellényem feszít mellemen,
- egy más Világba lépek, muzsikaszóra, -
Hirtelen úgy érzem, életem mezítelen.
Szabad vagyok hazámban, sólyom szárnyán
A színpadon, színes buborék-élet vár rám.
Sötét ruhásszekrényből moly mesét hallgass,
- bevallanak minden titkot –
Jutalmam önzetlen, simogató öröm taps.
Küldetésem csak annyi E földön,
Hogy léted, igaz szívvel tündököljön,
S, ne legyen afelől cseppnyi kételyem,
- hogy eltanultad ősi nyelvedet, –
Nem hiábavaló volt, táncos lábú életem.