Kísérnek a szemek,
utamon felizzó kövek.
Tengerkék áramlás
csókolja arcom,
mély-barna menedék
rejtegeti titkom,
s rímekbe olvad
a rendezetlen szöveg.
Táncolnak a szemek,
hajnali szikra pattan.
Szivárvány gyűrűket
gördít a sugár,
szerelem éneke
kínálja aranyát,
s te ott tündökölsz,
túlélésben, halhatatlan.
Követelnek a szemek,
hozzám talál a cselekvés.
Pillantásod lobogva
kínálja melegét,
s magamba olvasztva
léted egy szeletét,
szemét sötét gyöngyén
drágakő lesz a nevetés.