Kertem fehérbe öltözött,
napsugár villan a fák között.
Már elkél kinn a nagykabát
és vastag csizma, hogy a láb
ne fagyosan topogjon
és fogad se vacogjon.
Az ablak sarkát jég fedi,
mégis a sétát élvezi
a lelkem és a friss lélegzet
újra feltölti szívemet.
Jó volt Veled a séta
a friss hóban lábunk nyomába
visszatértünk a jó meleg szobába,
ahol a kandalló lobogó fényei
és a fa sustorgó hangjai
mellett megpihenünk
oly jó érzés járja át a testünk.