Valahol messze, túl sok csillagon
Egyedül bolygóján egy lány lakott
Bolygója felszínén élőt nem találsz
Megtaláltad magát a fagy lakát.
Valamikor ez volt a boldogság-sziget
Érzőn dobogott a jégkirálynő szíve
Kertjében dúsan nyílott a rózsa
Nagyon is égett forró ajkainak csókja
Álmai voltak, amik valóra válhatnak
Hírét sem ismerte búnak, bánatnak.
De álmait annak adta
Aki nem érdemelte, és őt becsapta
Szerelmet hazudott minden csókja
És nem volt hízelgésnél egyéb a bókja.
Így a lánynak ébrednie kellett
Ébredésekor a bolygó fagyni kezdett
Lefagytak a rózsák színes szirmai
Mosolyra nem nyíltak a lány ajkai.
Pillái alól könnyek szivárognak
Elérve a jégfelszínt gyöngyökként kopognak
Az álnok hazug már régen messze jár
És a lány sem várja vissza már
De hiszékenységéért csúnyán fizetett
Mert a szíve nem fagy meg soha, sohasem.
2000.augusztus 5.