Egy férfi a temetőn át,
Éjfél után pár perccel,
Részegen tart hazafelé,
Danolászva, jó kedvvel.
Ez a megszokott útvonal,
Nem érez itt félelmet,
A sírok és kripták között,
Nem látott még szellemet.
Ám most egy kicsit megretten,
Mert nagy kopácsolást hall,
Még a vér is meghűl benne,
Pedig az nem reá vall.
Kimereszti a szemeit,
És nem messze meglátja,
Hogy az egyik síremléket,
Egy férfi kalapálja.
Mondja neki, rámijesztett,
Elvette a kedvemet.
Az pedig csak annyit mondott,
Elírták a nevemet.