2009.12.12.
Ne szólj...
csak hunydd le most szemed!
Engedd hogy érezhesselek!
Kezem suhan most testeden,
mint szellő kis liget felett.
Ne szólj!
Ajkam ád csókokat.
Csókolj lágyan, s hogy nem szabad!
Szobánk átjárja holdvilág,
két ember, két szív, két világ!
Mégis most itt a pillanat,
hogy egy legyen, s egy marad,
ahogy testünk most összeforr,
az éj lágy muzsikát dalol...
és szárnyal, felhők közt lebeg,
két szív most végre egy lehet!