Emlékek hava
Hallgatom most, hogy mit mesél a tél
Akácok csupasz ágai alatt.
Ott ólálkodik a szemtelen szél,
S arcomba vágja a hideg havat.
Emlékeim a régmúltba visznek
Ó, az önfeledt, boldog hócsaták!
A Jézuska váró meghitt esték,
Csillogó díszes karácsonyfaág!
Nagy olvasások a kályha mellett -
Várt a tenger, a pálmafaliget.
S bosszantott, ha már aludni kellett,
Elvarázsolt a lakatlan sziget.
S bár nem voltunk soha gazdagok,
Ilyenkor bőséggel állt az asztal;
Templomba hívtak az angyalok,
S megtértünk onnan szép malaszttal.
Arcunk kipirulva, szívünk kitárva
Mint az örökölt nehéz Biblia
De nem értettük, miért volt várva
A megváltó, az Istennek fia.
Jó anyám kezében párolgott az étel,
S a fogságáról mesélt az apám;
Nem merült fel soha sem a kétely,
Hogy átélte e mindet igazán.
Örömmel, s békével volt tele a házunk,
Kicsi hajlék, két szoba, konyha csak -
Együtt volt még az egész családunk,
Nem leszek én tán soha boldogabb.
Hallgatom most, hogy mit mesél a tél
Akácok csupasz ágai alatt.
Ott ólálkodik a szemtelen szél
S arcomba vágja a hideg havat.