Megmozdul odabent,
elhallgat
és csendben hullik alá.
Eltorzult arccal,
kissé csalódottan
a smaragd vörös
magány.
Te beléptél oda
ahol eddig
lelkem ködben állt,
a szürkék már
kékben úsznak,
nyakamban
csüng a
vágy.
Ölelve csodálom
jellemed
minden pillanatát,
nem menj
se hová
többé egyedül!
Burkolj magadba
és rám
várj!
Csak rám...