az este köréd kondorodott,
forróságodtól kicsattant a Hold,
ahogyan bámult, szinte kiesett
bakacsinjából, de kapaszkodott
a vén kujon, mert mégis:
hogy nézne ki lent az udvaron
tönkrezuhanva, karéjtalanul…
s ahogy így, estbebugyoláltan
suhantál erre-arra izzón,
s égtél a gyötrő, gyönyörű lázban,
senki-se-látta meseszép éjben
suttogott lépted mesét a Földnek,
ringta a mát, a holnapot,
hajadra bódult ámulatukban
mind lecsordultak a csillagok.