Véres alkonyat torzul fáradt jelenemben
S égig kúszva nyúl a megváltó holnapért
A csend foga csikordul duzzadt eremben
Magamba roskadva emészt a kósza lét.
Kihalt erdőben kóborol sebzett lelkem
Zizzenő levelek hagyatéka roppan talpam alatt
Mint eltaposott árva múlt-leveleken
Fogant feledett, nehéz szavak.
Tarkómon borzong az éj lehelete
Görcsös keze fojtogatón torkomat ragadja
De az ösi ösztön összeroskadt éveimet feledve
Sebzett sorsomat parttalan medrébe fogja.