Ma ismét érzékin keltett a nap,
Arcomra olvadt egy fénysugár,
S lelkembe írta dalolva- bíztatón,
Ideje végre, költő élni, élni már!
Te aki voltál, másoknak édes mosolya,
Te aki meghirdetted az élet tavaszát,
Nem lehetsz olyan mint egy ritka álom,
Mely hamarjában a sötétségbe tovaszáll.
Te rád itt van szükség, itt e földön,
Nevedet kiáltja, ha kell a nagyvilág,
Én a felkelő nap ezt üzenem néked,
S próbálok biztatóan hatni- hatni rád!
Tegnap még a sír szélén álltam,
Ma újra az életre- Életet kiáltok,
Mert szívem újra érzi, mit érezni kell,
Magyarként élni, legszebb a világon!
Itt csak nékem dalol minden rózsa,
Csak rám omlik, csókban lágy hajnal,
De jó, hogy ismét szívembe érezhetlek,
Te szeretetnek tűzével játszó édes angyal!