Testvéremnek, télen
Írta: Antoinette Dátum: December 21 2009 19:36:01
Gy
Mesésen hull a hó a fehér lepelre,
mereven nézek a világos tengerre.
Teljes hír
Mesésen hull a hó a fehér lepelre,
mereven nézek a világos tengerre.
Télen az autókat vastag liszt takarja,
s egy öreg nénike a fejét vakarja.
Hogyan lapátolja majd fel a sok havat,
s hogy megy el a piacra, hol szerez halat?
Kendője alól ősz fürtjeit cibálja
a kemény, téli viharos szél- hiába:
holnapra majd lassan eláll a hóesés.
A többi szomszéd nem, ő lapátolni kész.
Csillog még a hó, csillog a néni szeme,
ha fiatal volna , úgy játszana vele!
De hullik az ifjúság, mint hullik a hó!
Apró szemek a narancssárga égből, óh!
Eszti, ne légy szomorú, hisz karácsony van!
Az élet neked is ott van a nyomodban,
Te is olyan leszel, mint az öreg néni,
ki csendesen a friss havat nézi, nézi.
Mint omlós porcukor a mézeskalácson,
fekszik szépen a hó a nedves talajon.
S míg én itt ámuldozva a jónak élek,
Hó, fékcsikorgás, zörej- elvész egy élet.
Esztikém, legyen belőled boldog néni,
Ki a hulló hót nyugodtan nézi, nézi…