Botladozik nyögve; lassan, fel a hegyre,
Testén fájó sebek, ezernyi forradás,
Rázúdult sok ütleg, s könyörtelen csapás,
Koszorút a fején, tövisekből fontak,
Álszent, hazug papok; ítéletet mondtak,
Kikiáltották őt, aljas szélhámosnak,
Nevezték rút gaznak, ármányos csalónak
Jézus felment értünk, fel a messzi hegyre,
Tette, amit kellett; bűneinket vitte
Nehéz út várt reá, fájó és gyötrelmes,
Ám az Isten fia, jó és engedelmes,
Súlyos küldetését, nem hagyhatta másra,
Bánata terhétől, meggörbült a háta,
Meggyötörték testét, kereszt kemény fáján,
Megváltott bennünket, végzete óráján
Üdvözülést hozott; reményt, bocsánatot,
Hiába átkozták, alávaló papok,
Küldetés hajtotta, egyre csak előre,
Fel küzdötte magát, kopár hegytetőre
Golgota tetején kínhalálra szánták,
Áruló hitszegők, ezt az órát várták
Jézus neve mégis, fennmaradt örökre,
Tettei emlékét, hitünk megőrizte
Megszerezte nekünk, mit az ég kiszabott,
Bűnösök lelkének, örök bocsánatot,
Példája oly nemes, nem feledjük soha,
Bár a gyarló lélek, mohó és ostoba,
Reánk mért utunkat, muszáj végig járnunk,
Megnyugvást különben, sohasem találunk,
Céltalanul élni, nincs semmi értelme,
Jót kell tenni mindig, Isten így rendelte!