A hold fénye besüt a fák ágai között,
A patak széle fagyos, az óra éjfélt ütött.
Előttem a távolba, egy bagoly huhog,
A szellő halk ugatást susog.
De nem megyek vissza,
Otthagyom a mocskot,
Keresem életem, keresek más sorsot.
Eme furcsa lény,
Megszólít könnyedén.
Pedig nem is ismerhet,
Határozott nagyon,
Kicsit félek, majd közelebb lépek,
Szavai nem tiszták, végtagjai nem épek,
Tán egy halottal beszélek.
Majd meglátom a kaput,
Ide húzott a lelkem.
Egy lépcső vezet le a mélybe,
Legbelül megszólít, kérlek ne lépj be.
De nincs más megoldás, le kell mennem.
Be kell állnom a sorba, sorszám nem kell,
Majd a lelkem egyesül egy ideális testel,
Így újra kezdhetem az életem,
Hisz el kell fogadnom, ez még nem a végzetem...