Rád gondolok, mióta elváltunk,
Pedig nem is volt oly rég.
Mi kell még, hogy belássuk:
A tény az tény
Mi kell még, hogy felismerjük,
Mi közöttünk kialakult.
Mi kell még, hogy fel is merjük
Vállalni, amit akarunk.
Mi kell még, hisz régóta
Ismerjük már egymást.
Összeköt az iskola,
S egy rég nem látott barát.
Nem hiszek Istenben,
De lehet, hogy mégis
Fent van, és hirtelen
Kékebb még az ég is.
Mert lehet, hogy az egészet
Ő írta meg mégis.
És lehet, hogy megérzed,
Hogy szeretlek én is.
Rád várok én, miközben
Ülök a villamoson.
S rádöbbenek, hogy közben
Az életem elosont.