Téli éjen, hóesésben
Szunnyad a föld álom-réten
Szelek szárnyán megérkezett
Szánkójával lefékezett
A didergő ázó-fázó
A kerteket fagyban járó
Mosolyváró tél anyóka
A termete oly apróka
Mint egy hulló hópehelyke
Esés közben dideregve
Nesztelenül settenkedve
Fátylat terít az ereszre
Befedi a háztetőket
Ajtó elé havat görget
Hogy reggelre ébredezve
Gyerek szájak örvendezve
Ujjongjanak önfeledten
Sírást-rívást elfeledve.