Munkanélküli a férfi,
Bú és bánat emészti,
Ha egy kicsike pénzhez jut,
Rögtön kocsmába köt ki.
Hiába beszél a neje,
Süket fülekre talál,
Lassan rájött, nincs értelme,
Ezért már nem kiabál.
Egyik nap aztán az asszony,
Utána küldte fiát,
Elég a szórakozásból,
Hívja haza az apját.
El is megy érte a fiú,
De hiába kérleli,
Apja előtt van még két sör,
Meg egy jó kis féldeci.
Megkínálja a kisfiát,
Kóstolja meg a felest,
Az meg örül, elég nagy már,
Bele is kóstol rögvest.
Hú apuci, ez nagyon rossz,
Hát én ebből nem iszok.
Apja szól, menj, mond anyádnak,
Hogy én nem szórakozok.