ASSZONY - ÖSSZEKÖT ÉS ELVÁLASZT A FÖLDTŐL
(örök Máriák ezer alakban)
vajúdik az asszony falja a világ
megemésztve minden kincset
elfüstölve minden csorba nincset
megtartva keresztig a fiát
vajúdott az asszony s öleli a testet
nevelte becézte terelte az úton
magára hagyta puszta kúton
de követte állítandó a keresztet
hogy megkenje a sírba sírva sírva
asszonyokkal araszolt a sívó kőig
ahogy az angyal szárnya rávetődik
döbbenve üres helyére minden asszony
szívének örök olajával minden arcon
lábát megtörli támasza hajának írja