Mosollyal arcomon álmodom,
Mégegyszer világítsd lámpással utamat s nem gyertyával kézben,
Hajtsd mellemre fejed...
Aludj, én őrködök melletted.
Abból az időből, mely többet el nem jön.
Álmodok... s az álmok elvesztődnek,
Mint virág melyet a dér csípett,
S a múlt álma is kialszik...
Így maradok legyőzve, testem mellett két kézzel.
Hasztalan édes álom, az Égbe kérlek.