Fűszál vagyok; egy alacsonyabb a többi között,
Olyan, ami a tornácod alá is rejtőzött.
Elbújtam, veszélysereg elől a biztonságba,
Amiket tartogat nekem a világ folyása.
Fűszál vagyok, és reszketve kuporodtam össze,
Éles fegyverként tekintve köröttem mindenre.
Féltem, hogy a roppant világ vérem ontja, újra,
Szívem ismét kitépi, és ismét összezúzza.
Riadtan kapkodtam fejemet, keresve bármit,
Egy szilárd kapaszkodót, egy mentsvárat, akármit!
Fűszál vagyok, és mint ilyen, egyedül erőtlen,
De nézz csak végig a büszke fűlándzsa-tengeren!
Fűszál vagyok, de kimásztam a tornácod alól,
Hozzád simultam, s többé nem féltem a világtól.
Egyedül könnyen hajlik a harmatgyenge fűszál,
De ha igaz társra lel, minden szélnek ellenáll.