Minden fehér a vadonban,
Már télnek az elején,
Felhőt forgat vissza a szél,
A sziklás hegy tetején.
Csillámokká dermedt pára,
Lebeg a levegőben,
Cudar idő és zord vidék,
Harminc fokos hidegben.
A növényzet azon része,
Mi kilátszik a hóból,
Fehér fenyőágnak néz ki,
A szálkás zúzmarától.
Jégpáncél fedi a folyót,
Bár néhol nincs befagyva,
Ahol a víz gyorsfolyású,
A dermedést, nem hagyja.
Az állatok téli ruhát,
Vastag bundát viselnek,
Lesz még ettől hidegebb is,
Kibírják, áttelelnek.
Egyedül a grizzli medvét,
Nem érdekli a nagy tél,
Nem zavarja őt a minusz,
Sem pedig a jeges szél.
Csak fekszik a barlangjában,
Nem eszik és nem iszik,
Öt hónapig, hibernáltként,
Egész tavaszig alszik.