Bennem élsz,
miként a hegyek
harsanó lélegzete,
mikor rájuk talál
a boldog ébredés…
én tudom ma már:
a hajnal nélküled
nem úgy jön el…
mint ahogy nélküled
hangtalan lehull,
csillagtalanul,
s mankóra rogyik az este...
vágyom rád
az ébredő hegyek
ujjongó hitével:
reménynek gyere,
s örökre elgyere!!!