A hűvös hajnal jégvirágot karcol
Didergőn ablakomra
Ólmos keze csend-hálóba markol
S rám szitálja kába árnyait.
Lopva moccan a sötétség lomha teste
Rozsdás karja hazug álmokat sző
S szétszórja elvetélt terhe
Álom-magvait.
Köddé válva gomolygó légben
Osonva titkon hozzád érkezem
Reád hullok, mint eső a szomjas földre
Kezemben tartom két kezed.
Karjaidba hanyatlok némán
Elveszek Benned
Mint éjjel a csillagok mélán
Pislákolva felleg tengeren.