Visszatér a mese a szárazvirágokról
Írta: Hullocsillag Dátum: December 27 2009 08:29:46
H
Régi mese szólt, egyszer, a szárazvirágokról,
Virág néne bűvös erejű varázslatáról,
Halvány emléke dereng még, felsejlik a ködben,
Ahogy alakja feltűnt egy másik, szebb időben.
Teljes hír
Régi mese szólt, egyszer, a szárazvirágokról,
Virág néne bűvös erejű varázslatáról,
Halvány emléke dereng még, felsejlik a ködben,
Ahogy alakja feltűnt egy másik, szebb időben.
„Szárazvirágot tessék!” – így szólt dallamos hangja,
„Szép szárazvirágot! Van pipacs, nárcisz, száz fajta!”
Virág néne mosolya így szállt alá a hegyről,
Így hozott meleg csodát egy idegen vidékről.
„Vannak csodák, ha hiszünk bennük.” – mondotta gyakran,
Ahogy vitte varázsvirágait a kosárban,
S míg az utca macskaköve elmaradt mögötte,
Kosarát a mohó embernép kiürítette.
„Mi a titka?” – kérdezték, s Virág néne nevetett,
„Hogy mi a titkom? A varázslat neve: szeretet!
Szeretet teremti halhatatlan virágaim,
A szívből nőnek pipacsaim és nárciszaim!”
Az emberek legyintettek, viráguk eltették,
Tanulságát pedig a néninél felejtették.
Majd eljött az utolsó tél, elment Virág néne,
A tiszta hó a nyomait örökre elfedte.
És a szeretet kihűlt a hótakaró alatt,
Míg száz és száz év hangtalan, sebesen elszaladt.
Virág néne sírján űzték egymást az évszakok,
Elszürkültek rajta a halhatatlan virágok.
Ám a mese él, ha csak egy szívben is működik,
Korokon túlról vidám hangja tán még hallatszik;
Ha a szeretet csak egy szál virág, a mesében,
Úgy egy egész halhatatlan kertem nő, a télben.
A csoda a boldogság, s a kaland, hogy megleljük.
Kezemben virág: Vannak csodák, ha hiszünk bennük.